Térjünk még vissza egy pillanatig Prométheuszhoz, a leghatalmasabb kultúrhérószhoz, akinek a tüzet és így mindenünket köszönhetjük. Prométheusz tehát hazavitte az égő ágat, azzal nyilván felgyújtotta a kunyhóját, már ha volt neki, ha nem volt, felgyújtott valami mást, persze tudtán és akaratán kívül, ő maga pedig valószínűleg egy pocsolyában vagy egy sekély vizű patakban aludta át az éjszakát, ennek köszönhető, hogy az általa generált tűzvészben nem veszett oda. Másnap aztán felébredt, forgott vele a világ, feje szét akart repedni, ott ült ez a félisteni előember egy kiégett, füstölgő fennsíkon, iszonyú másnaposan, a szél a szemébe fútta a hamut, okádnia kellett, és rohadtul nem értette, mi van.
Ezen a reggelen hagytuk magunk mögött az állatvilágot mindörökre.

Váncsa István: Ezeregy recept

Lorem Ipsum minden kedves olvasónak!

Terveim szerint ezen a blogon elsősorban a szabadban (erdőn, mezőn, kertben, erkélyen) elkövetett sütés-főzés (ún. kerty-party) lesz a téma. Néha más is, ami vagy kapcsolódik az előzőekhez, vagy nem.

SP

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.